Hosszas vivódás után kitakarítottam a fürdőszobát. Ez jó mert végre megtudtam, hogy az én toalettem is fehér színű porcelánból készült. Pfujj... Lényeg a lényeg több okból sem takarítottam a fürdőszobámat mostanában. Vegyük szépen sorba. Egyfelől itt lakik nálam Bence a volt kollégám, ugyanis albérlet gondjai vannak (nov végig kapott határidőt, hogy lelépjen), nem túlzottan pedáns gyerek, magam után is rühellek takarítani, nem hogy őutána. Másfelől meg piszok lusta vagyok, mosogatni még csakcsak, de a többi. Harmadrészröl meg nincs csajom, aki miatt az ember takarítana, mármint azért takarítana, hogy ne kelljen hallgatni a építő kritikát.
Az egyszeri olvasóban felmerülhet a kérdés, hogy miért pont ma.
A válasz egyszerű, mára volt anyámmal megbeszélve egy program. Vele és néhány barátnőjével egyetemben megnézzük a Bodies kiállítást a Király utca 26.-ban. Teljesen ki is voltam békülve a gondolattal, egészen ebédig, aztán ebéd után már nem esett volna jól.
Szóval megveregettem muter vállát, aztán leléptem. Amikor hazaértem mégiscsak átfutott a Bodies kiállítás kapcsán felmerülő obszcén gustustalankodás hiánya az agyamon. Beleöntöttem némi ételmaradékot a wc-be (Bence nevelgette őket a hüttőben már hénány hete) és megvilágosodtam. Ahogy személéltem a csészében a penészes kitudjamit és egyéb nyalánkságokat, jött az ihlet. Ellenálhatatlan késztetés éreztem, hogy könyékig belemásszak a klozetbe (gumikesztyű, vizkőoldó, domestos) és lám csillog villog mint a tívíben.
Tanulságos kis történet, bizonyosan étvágyat csinált sokaknak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.